Tadeusz Słobodzianek: Ilja próféta

“Ha legalább egyszer, amerikai búza nőne! Ehun az aratás, zab meg ekkorka, e, ekkorka!”

Egy idegen jön a faluba, aki árulja a holmiját. Ilja bármit eladna, amire kereslet van. A falubelieknek csodákra van szüksége, hogy elviseljék azt a sok nehézséget, amit az éhezés és a szegénység okoz. Így ő csodákat ad nekik. Hogy igaziakat-e, az kérdéses. Prófétává választják, követik mint vezetőt, ő majd megvédi őket minden rossztól. Miközben dicshimnuszokat zengenek róla, összemosódik fejükben a megváltóval. Ilja annyira élvezi új szerepét, hogy nem hátrál akkor sem, amikor a többiek az Isten fiának nevezik. A falubeliek el is döntik, hogy megsürgetik a paradicsom eljövetelét, építenek egy keresztet, és a bibliai ismereteiket felelevenítve gyakorolni kezdik a keresztre feszítést.

Érkezik egy férfi, aki azt mondja magáról, hogy csodatevő, de csodák nincsenek. És ha, basszameg, tényleg az? Ilja próféta embereket gyógyít, halottakat támaszt a szemünk láttára és megjövendöli a világvégét. 

“Az igazi realista, ha nem hívő, mindig talál magában erőt és képességet arra, hogy ne higgyen még a csodának sem, ha pedig a csoda megcáfolhatatlan tényként áll előtte, akkor inkább a saját érzékeinek nem hisz, semhogy lehetségesnek tartsa...”
(Dosztojevszkij: Karamazov testvérek)

Az előadás műfaja koncertszínház. A teljes zenei kulisszát a színészek hozzák létre az előadás közben, mind vokálisan, mind instrumentálisan. Így egy olyan játékszabály születik, ahol a narratív szövegi tartalmak beépülnek a dalokba, a játszók ki-be szállnak prózai tevékenységükből a zeneibe.

A dalok szövege gyakran a magyar népdalok közvetlen és érzékletes nyelvi világát hordozza, a ritmussal történő fúzió érdekében viszont a prozódia legtöbbször időmértékes, ráolvasó, rigmus-szerű. A dallamvilágot tekintve az ortodox-keleti egyház zenéje adta az inspirációt, a bolgár és északi-szláv modalitások és harmóniák egyszerre jelennek meg a darabban. Nem dolgozik azok komplex polifóniájával, a szólam-kiosztás mindig a szereplők vokális fekvéséhez igazodik. A ritmikai világ megalkotásakor marokkói és atlasz-hegységi szertartás-zenéket hallgattunk. Ezekben a szertartásokban az egyes ritmikai súlyok fontos szervező elemek, nem csak támasztékok és kíséretek. A zene egy ösztönösebb értést, egyértelműbb bevonódást eredményez. Játékosságot hoz a színházi hagyományban jelenlévő realista színjátszásba: elemeli a hétköznapi valóságtól a jeleneteket, oldja a szövegek komolyságát, de úgy, hogy közben nem sérül a gondolat. 

Játsszák: Al-Farman Petra, Berkó Boglárka, Dauner Domonkos, Erdélyi Flóra, Horváth Ábel, Szekeres Blanka, Sziládi Szabolcs, Tárnoki Tamás, Veress Kamen
Írta: Tadeusz Słobodzianek
Fordította: Pászt Patrícia
Zeneszerző: Horváth Ábel
Dramaturg: F. Tóth Gergely Ádám
Látványtervező: Sziládi Szabolcs
Jelmez: Vaida Ilona
Rendezőasszisztens: Gaál Eszter
Rendező: Hámor Anna Csillag
Külön köszönet: Fülöp Kristóf, Kárpáti Péter, Fekete Ádám, Czirák Ádám, Koszorús Gábor, Gaál Anna, Balázs-Piri Noémi, Kiss Boglárka