Szakadás
A Szakadás egy pörgős, önironikus és mélyen emberi monodráma a veszteségekről, az önsajnálatról és az újrakezdés nehézségeiről.
A Szakadás egy pörgős, önironikus és mélyen emberi monodráma a veszteségekről, az önsajnálatról és az újrakezdés nehézségeiről.
A történet főhőse, Ernesztó éppen egy súlyos balesetből – keresztszalag-szakadásból – lábadozik. A sérülés miatt elvették tőle a kedvenc szerepét a színházban, és elveszítette azt is, ami addig a legbiztosabb mankót jelentette számára: a foci nyújtotta eufóriát. Egyik legfontosabb kapaszkodóját elveszítve, a színész kénytelen feltenni a kérdést: Ki a felelős mindezért? Az élet? A sors? Vagy létezik, hogy már a sérülés előtt sem volt igazán boldog, csak takargatta a bajt?
Mivel a fizikai gyógyuláshoz a lelki sebek feltárása is elengedhetetlen, hősünk képzeletbeli sebészkést ragad, és magába néz. A belső utazás során a szálak egészen 1994-ig vezetnek vissza – abba a pillanatba, amikor az Olaszország–Bulgária világbajnoki elődöntőben Gianluca Pagliuca tökéletes ütemben lép ki Lecskov mélységi indítására…
Ebben a szürreális emlékmózaikban egymást váltják a legkülönfélébb szálak: felbukkan a Tücsök és a Hangya meséje, az érsemjéni aranycsapat, egy 50 ezer eurós kártérítési ügy, a nagymama csodás lábkenőcse és egy rogyásig terített születésnapi asztal. Az előadás megmutatja, hogy a múlt és a jelen emlékei mind összefüggenek – pontosan ezért olyan nehéz, de elkerülhetetlen a gyógyulás folyamata.
Főszerepben
Lajter Márkó Ernesztó
Alkotók
Szövegíró, alkotótárs: Purosz Leonidasz
Díszlettervező: Albert Alpár
Zene: Kolozsi Tamás
Koreográfia: Baczó Tünde
Rendezői mentorálás: Molnos András Csaba, Mátyás Zsolt Imre, Horváth Hunor
Dumaszínház est
Jonghje egy látszólag teljesen átlagos nő átlagos életét éli. Férj, munka, háztartás. Házimunka és házastársi kötelességek. Egy éjjel azonban álmodik…
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!