Az „Én egy tévedés vagyok” egy színpadi szöveg, amelyet 1988-ban írt Jan Fabre. Ez egyfajta manifesztum, amely akár a művész hitvallásának is tekinthető. több
A nyers vallomás – „Én egy tévedés vagyok” – olyan, mint egy mantra, amely ismétlődik és tagol, miközben a szövegben megszólaló hang saját vallomásait és jelentéseinek hálóját szövi, hol egy művész metaforájaként, hol pedig protestáló, tiltakozó hangon. Nem meglepő, hogy a művet a szubverzív filmrendezőnek (és amatőr entomológusnak) Luis Buñuelnek, valamint Antonin Artaud-nak ajánlották. „Én egy tévedés vagyok, mert az életemet és a munkámat szervesen a saját belátásom szerint formálom, anélkül, hogy törődnék azzal, mit kellene tennem vagy mondanom.” – így foglalja össze világnézetét a főszereplő. Ő maga elsőként tudja, hogy ennek ára van: az önpusztítás lassú folyamata ez.
Az Őrült Nők Ketrece egy olyan hely, ahol mindenki az lehet, aki. Vagy épp az, aki lenni akar. És ha…
Az unalom mindennél rémisztőbb - üzeni a nagy játékmester, Georges Feydeau Egy kis jóleső borzongásért sok mindenre képes az ember,…
