"Ama holdarcú eljött..." keringő dervis szertartási zene

"Ama holdarcú eljött..." keringő dervis szertartási zene

"1997-ben saját örömünkre kezdtünk zenélni, együttessé 1998 őszén alakultunk. A Canlar név jelentése: 'emberek, lelkek' – ezzel kívántunk utalni arra, hogy a török klasszikus zenének és énekmondásnak elsősorban a meditatív vonatkozásai fontosak számunkra. Repertoárunk egy része saját kutatásainkból, XVI–XVII. századi kéziratokból származik, másik felét pedig a ma is élő hagyományokból merítettük. Az utóbbi időben egyre fontosabb a török ének-költészet magyar nyelvű megszólaltatása. Zenénkhez hagyományos török és közel-keleti hangszereket – ütősöket, fúvósokat és pengetősöket – használunk. Ahogy egy mai mester, kedves barátunk oly találóan megfogalmazta: a dob mély dübörgése a Föld, amely mindannyiunkat a hátán hordoz. A pengetős hangszer ritmusa és dallama az embert idézi, aki a Föld hátán jár. A fuvola éteri hangja pedig a lélek, amely a Föld felett lebeg, és az egész művet megkoronázza." 

A mostani koncerten egy ún. mevlevi szertartást hallhat és láthat a közönség. A keringő dervisek, azaz a mevlevik az Oszmán Birodalomban működtek, jóllehet perzsa gyökerekkel bírtak. A birodalom legműveltebb, legelitebb csoportját alkották. Ők a táncon és a zenén keresztül igyekeztek Isten közelségét elérni. A táncot, illetve a táncban való elmélyedést, így az Istennel való egyesülést segíti a zene. Minthogy ez esetben nem szórakozásról, hanem az emberi élet talán legnemesebb feladatáról – az Istenhez való közelítésről – van szó, nem csoda hogy a dervisek nagyon nagy súlyt fektettek a zene és a zene hatásainak tanulmányozására.